A testünk csodálatos szerkezet: minden egyes alkalommal, amikor ránézek és elgondolkodom a működésén, csakis a csodálatomnak tudok hangot adni. Ez az egyedi sejtek milliárdjaiból álló halmaz, óramű pontossággal vezérelve, percenként új és új sejtek millióit hozza életre, míg ugyanakkor sejtek millióit bontja le, vagy alakítja át.

Csodálattal tölt el az az Intelligencia, amely irányítja felügyeli mindezeket a bonyolult folyamatokat.

Az a legfurcsább, hogy bár az Intelligencia százféle folyamatért felelős a testben - például egyszerre keringteti a vért, emészt, kiválaszt, miközben "mellékesen" egy könyvet olvas.

Közben hajat növeszt, és nyomtalanul eltünteti az a vágást az ujjunkról amit három napja szereztünk be a paprikás krumpli szeletelésekor.

Érdekes, nem? Nem is kell odafigyelnünk rá, és a gyógyulás történik.

Kiemelném ezt a szót: történik.

Az a megfigyelésem, hogy a Természet (vagy az az Intelligencia, amely irányítja) nagyonis tudja a dolgát.

Nem nagyon van beleszólásunk abba, hogy az elvágott ujjunkat hány darab, és milyen típusú sejttel kell begyógyítani. Sőt még abba sincs beleszólásunk, hogy mindez mennyi idő alatt történjen. Hiába is szeretnénk kézbe venni az irányítást, fogalmunk sincs róla, hogyan is tegyük. Minden a maga (vagyis a Természet) rendje szerint történik.

Amit tehetünk, hogy eltávolítjuk az akadályokat, amelyek a gyógyulás útjában állnak.

Például ha beleszeleteltünk az ujjunkba egy darab krumplihéjat vagy egy kis földet, nyilvánvalóan
1.az első dolgunk hogy eltávolítsuk az akadályát a gyógyulásnak: vegyük ki a beleszorult idegen testet, mossuk ki a földet

2. levonjuk a következtetést, a tanulságot, hogy pl. ezzel a béna késsel nem dolgozunk többet, már 100-szor ki akartuk dobni, itt van a fiókban 3 sokkal jobb kés. Most eljött az ideje, hogy megszabaduljunk tőle.

3. Az is elég kézenfekvő, hogy ezek után a sebet békén hagyjuk, nem kezdünk beletúrkálni, a késsel még tovább mélyíteni a vágást, ezzelmég tovább növelve a fájdalmat, a szenvedést - és tegyük hozzá, hogy tovább nehezítve a Természet helyreállító munkáját.

Ez elég egyszerűnek hangzik.

Sokszor átéltük már, kisebb-nagyobb bajokkal kapcsolatban. Mégis, mi van akkor, ha nem akar valami elmúlni? Talán ez az automata-gyógyulás valami miatt akadályoztatva van?

Mi is az, amit tehetünk?

0. Vegyük észre, hogy valami nincs rendben. A lélek segítségért kiált: "Hello, vedd már észre!!! Itt van egy kis fájdalom, ott meg az a rossz érzés; jó lenne, ha ide figyelnél kicsit!"

1. Az első dolgunk, hogy vizsgáljuk meg, van-e valami fizikai akadálya a gyógyulásnak. (emlékszel: a krumplihéj vagy a föld) És távolítsuk el, ha lehetséges. Gyakran már ez is elég, de ha mégsem, akkor...

2. Vizsgáljuk meg, vajon van-e valamilyen érzelmi vagy lelki akadálya a gyógyulásnak. Ha igen, akkor tárjuk fel, oldjuk meg ezeket is! Itt egy jó módszer, amit erre használhatunk. Felfedezzük a tanulságot.

3. Hagyjuk békén a "sebet". Hagyjuk, hogy begyógyulhasson. Adjunk időt a Természetnek, hogy a gyógyulás a maga rendjében megtörténhessen.

Nincs is több dolgunk vele, mint csodálni ennek a folyamatát.

Na és mi van akkor, ha ezt a betegséget allergiának, depressziónak, fertőzésnek, gyulladásnak, stressznek hívják? Vagy valahogyan másképpen?