Ráismersz magadban valamennyire? Mennyire?

"A halogatást a többiek egyszerűen nem értik. Először is: ez nem egyenlő a lustasággal. Nem nagyon értik, hogy energiát gyűjtök: ugyanis nincs valami sok belőle, tehát jobb beosztani. És energiát gyűjteni a legjobban fekve lehet... akarsz hallani erről egy hosszabb magyarázatot?
Minek állni? Ha ülni is lehet.
És minek ülni, ha feküdni is lehet.

De legalább hadd tegyem ide fel a lábam, elvégre így mégis kényelmesebb...

(hát ettől már nagyon idegesek szoktak lenni körülöttem)
Pedig csak jól megfontolom, hogy mi a fontos. Egy csomó minden amúgy is megoldódik...akkor minek pazaroljam rá az energiát.

Nem nagyon tud semmi kihozni a sodromból. És miután ilyen stabil vagyok (erre számíthasz!), ezért megértem mindenkinek az álláspontját. Tisztában vagyok vele, hogy a dolgok nem csak feketék vagy fehérek, hanem szubjektíven értelmezendők. Bízhatsz bennem, hogy elsimítom a konfliktusokat, mert amúgy is szükségtelennek tartom őket.
Inkább bele sem megyek, jól ki tudom kerülni bármelyiket. Jól ki tudunk jönni, mert megértelek és bíztató is tudok lenni.

De az is igaz, hogy jobb, ha nem mondod meg nekem, mit és hogyan csináljak, mert annak sosincs jó vége. Nem ellenkezem én veled... Csak éppen nem csinálom meg.
Két hét múlva se.
Egy év múlva se.

Soha.

Szerintem jobb, ha beletörődsz, mert ÉN nem akarok idegeskedni amiatt, amit TE találtál ki nekem, veszekedni pedig nem fogok miatta. Dühöngeni pedig teljesen felesleges miatta...

Pedig ha egyszer belefogok valamibe, akkor azt tényleg elérem. Rászívom magam, és szuper vagyok benne. És minden érdekel. Csak rengeteg energiába kerül. Erre pedig rá kell készülni. Úgyhogy jobb, ha visszatérünk rá később."

Például vizsgát, vagy randevút, netán egy állásinterjút?
Vagy egyszerűen csak elveszítette a fontosságát, és kényelmesebb volt nem visszahívni valakit?
Vagy már tíz éve meg akarsz tanulni zongorázni, vagy egy nyelvet, csak mindig volt egy jó kifogás... persze arra, hogy miért nem.
Vesztettél már így nagyszerű lehetőségeket? Vagy barátságokat?
Inkább kivártad, hogy megoldódjanak a dolgok, és beérted kevesebbel is?

Vajon milyen mértékben uralja ez a halogatás az életedet?

Például az utóbbi 10 komoly döntésedből mennyiben volt szerepe?

Amennyiben ráismersz magadra, akkor itt a lehetőség, hogy még mélyebbre merülhess:

Vajon tényleg egyenlő vagy-e ezzel a kissé passzív és energiahiányos valakivel?
Vagy ez talán egy szerep, amiből ki is lehet szabadulni?

És ha kiszabadultál, felfedezheted, hogy milyen az élet,
amikor maga az ENERGIA megnyilvánulása vagy!