Fránya dolog ez a halogatás:

Az egyik részünk lelkes egy kicsit, hogy hurrá, végre változás következik. Ez a részünk pontosan tudja, hogy eljött az ideje a változásnak. (Szólt is már egy párszor, nem igaz?)

És aztán: "Alszom rá egyet!
Majd holnap, mert most már késő van/korán van!
Előbb meg kell tanácskoznom XY-nal!"

Ez a másik részünk pedig nem akar semmi változást, és hozza a jól ismert- és valljuk be , hogy eddig egészen bevált - kifogásokat. Azt is mondja, hogy már mennyi mindent kipróbáltál... vagy
lehet, hogy másnak igen,de neked nem... vagy
eddig is megvoltál... olyan középszar (ja, bocsánat!), de most mit is ugrálnál...vagy...
vagy végtelen variációval jön elő.

Nem is ez a kérdés! Mert, hogy az "ejj rá érünk arra még" van... valamilyen formában, ez aztán biztos.

Inkább az a kérdés, hogy kinek hiszel?
Bedőlsz-e tízedszer, századszor, ezredszer(?) az elodázásnak, vagy már éppen eleged van belőle.

Ha nem, akkor úgyis tovább vársz. Nem tudnálak meggyőzni, ezért jobb, ha nem is próbálom meg.
Ebben az esetben nem marad más, mint hogy minden jót kívánjak Neked. Megértem azt is, ha még nem keresed a megoldást a problémádra.

Vagy talán... van még valami más?
Ha megosztod velem, akkor van esélyünk rá, hogy megoldást találhassunk: